agyrajáratás:
Az orvos is emberből van, csak többnyire fehér köpenyt hord.
Az a doki, aki guvadt szemekkel, üres tekintettel, magában dumálva járkál a folyosón – de nem folyik a nyála –, az nem biztos, hogy hülye, lehet, hogy csak harmadik napja ügyel és még egy nyomorult pohár vizet sem tudott inni.
Ugyanez nyálfolyatás esetén megkérdőjelezendő.
Az a doki, aki egy alkesz, egoista, fennhéjázó baromnak néz ki, az valószínűleg egy alkesz, egoista, fennhéjázó barom.
Az ápolónő nem a cselédünk, hanem egy kétlábon járó gép, aki megfürdet, tisztába tesz, ha úgy adódik, ötször kihúzza és visszadugja a karodba az infúziót – és minden esetben hálás, ha megköszönöd neki (és itt véletlenül sem borítékra gondolok), hogy segít rajtad. Ha nem köszönöd meg neki, akkor is zokszó nélkül megteszi ugyanezt, de nem mosolyog.
A beteget nem ér kiröhögni, ha műtét előtt elmondja a dokinak, hogy bármi baltörténés esetén szeretné a szerveit felajánlani azok számára, akiknek szükségük van rájuk.
Nem ér azt mondani, hogy egy epeműtétbe nem szokás belehalni, mert én láttam már olyat, hogy egy élsportoló nem ébredt föl az altatásból.
Meg láttam már karón varjút is.
A csoki akkor a legfinomabb, amikor tiltják tőled.
Olyan, akár a japánoknál a fugu. Tudod, hogy könnyedén lehet tőle problémád, de akkor is enni kell belőle. Muszáj.
