miféle bogyó? már, ha lehet az ember indiszkrét...

@Vérszegény éjszakai dúvad:
Egy Rexetrin nevű antidepresszáns "leszarom tabletta". Amikor elkezdtem (szigorú orvosi előírásra) jó volt, de egy ideje úgy éreztem, nem tesz különösebb csodát, így hát abba akartam hagyni. Illetőleg, abba is hagytam. Azt írják, nem lehet hozzászokni (én nem így érzem). Most visszatértek a pániktüneteim és megint a fülemen bugyog ki az adremalin. Ezek szerint szednem kellene. No de egy életen át, vagy meddig még?

@rokica:
..malin = nalin. Mindegy. Úgy is érted.

ehh, nem hiszek abban, hogy az ilyen dolgokat gyógyszerekkel lehetne kezelni. A tüneteket elnyomni, azt igen, de kezelni nem.
Nekem is volt egyszer pánikbetegségem (asszem), teljesen kiborultam, ha utcára, emberek közé kellett mennem.
aztán elmentem egy pszichológushoz/pszichiáterhez (nemtom melyikhez ezt a kettőt mindig keverem), aki nem csinált csak kérdezett, én gondolkodtam, meg válaszoltam. Viszont olyan jól csinálta, hogy kb. négy-öt ilyen alkalom után, ha nem is teljesen rendbejöttem, de annyira összeszedtem magam, hogy újra fel tudjam építeni saját magam. Aztán azóta a körülményekhez képest tök jól vagyok :)

ja, ezek a gyógyszerezések szerintem valami ilyesmi dolgok:

www.antidepresszans.tenyek-tevhitek.hu/suket-fulek.htm

@Vérszegény éjszakai dúvad:
Jaj, drága, el sem tudom mondani, mennyire hálás vagyok Neked! Mármint azért, hogy elolvashattam, más is ugyanúgy járt, mint én (noha ez nem öröm), tehát nem én vagyok az aki napokon belül totálisan be fog kattanni, hanem ez egy ócska melléktünet.

Írják:
"... remegés, hasmenés, állandó szédülés, ájulástól való félelem (nem ok nélkül), áramütés-szerű érzés az agyamban, a végtagjaimban szintén. A csontjaim is fájtak, ahogy a hasam, a fejem - mindenem."
Szóról, szóra igaz! Az agyamban oly gyakorisággal mutatkozó "áramütéseket" végképp nem voltam képes mire vélni, csak ordítani tudtam volna kínomban. A végtagjaim úgy fájtak, hogy fogni, járni alig tudtam - én, aki nemrég még sziklát másztam, bungee jumpingoltam, sárkányrepültem.
Hm... Úgy írom ezt, mintha már a múlt lenne, pedig ez sajnos nagyon is jelen idő.
Mellesleg fogalmazni, beszélni is alig tudok, pedig abból kellene élnem. Máskor én lennék a "szavak embere", de pillanatnyilag csak egy roncs, selejt, lúzer csődtömeg vagyok.
Egyelőre még csak a fentebb említett szar szedését hagytam abba. nekem is azt mondta a doki, hogy minima két év lesz, de úgy tűnik, engem már egy után is képes volt totálisan leépíteni. A Wellbutrint és a Xanaxot még szedem. Az előbbi nélkül katatón állapotban lennék, a másik nélkül meg nem vagyok képes elaludni. Az elsőből még van egy doboz, azzal megpróbálom a fokozatos elhagyást. A Xanaxot meg majd meglátom. Az csak éjjelre kell, mert ha nem veszem be, akkor ne tudd meg, miket álmodom.
Egyszer csak túl leszek ezen az egészen. Ugye, túl leszek? Most megpróbálom irányítani a saját gondolataimat. Tudod, pozitív, előre mutató, meg mifene. Talán bejön. Mindenesetre a pszicho-papából ennyi épp elég volt.
Azt pedig külön köszi, hogy „fogod a kezem”.

Talán egy kicsit mosolyt csal az arcodra,
és az mindig gyógyít valamennyire: :)
zoldful.blog.hu/2009/10/31/az_urbanizalt_roka

Szia Rokica!

Ez nem tudom milyen lehet, de!

Válts agyászt. Ennek nem lett volna szabad megtörténni. Az egy pancser.

Alapszabályok: Nőnek nő, férfinak férfi.

Üdv. j.

@Zöldfül:
Fülikém, ez nagyon édes dolog!
Csak előre félek, hogy majd jön valami okos, aki azt fogja momdani: lehet, hogy veszett - ha ilyen szelíd - meg betegségeket terjeszt és különben is szép a bundája, lőjük le hamar!
Mert az ember nevű állat a legvérengzőbb ragadozó és mindezt meg is próbálja magyarázni.
Pedig a róka - mint minden más állat - csak megtanult az ember közelében élni, hiszen nincs más választása. Már nincs olyan hely, ahol nincs ember. Csak sajnos, kevesünknek jut eszébe, hogy talán nem minden esetben a négylábúaknak kellene mennie.

@jaegtoer:
Édesem, az nagyon jó, ha nem tudod. Neked aztán végképp nem kívánnám.
Agyászt nem váltok, inkább felejtek.
Nem akarom, hogy mindenáron meggyógyítsanak, mert annak - mint a példám mutatja - egészen kínos következményei is lehetnek. Pszichiátert legközelebb akkor akarok látni, amikor felpróbáltat velem egy csinos kis szalonkabátot, sikkes masnival a hátán. Előbb semmi esetre sem.

@rokica:
Rókica, bocs, most épp a másik nevemen sikerült belépni. :)
Örülök, hogy tetszett. :)
Jól gondoltad, a cégnél, ahol körbeküldte a kollégám emailben a képeket, rögtön jött egy-két megjegyzés, hogy "vigyázzatok, mert talán veszett". Persze többen mások megválaszoltuk, hogy inkább csak megszokta a közelséget, mert régóta jár ide, láttuk már itt párszor, ha veszett lenne, aligha húzná sokáig.
Nyilván nem árt az óvatosság, mert minimális rizikója persze van, de nem kell abajgatni, békén kell hagyni és ennyi... ha már mi vettük el a természetes élőhelyét.

szia rokica, remélem már jobbak ezek. én a (JÓ!!!!)pszichológusokban hiszek versus pszichiáterek. utóbbi gyógyszert ír fel, előbbi meg segít kibogozni ha összegabalyodott ez-az az életünkben, ami gabaly olyan, mint a vírusok, hogy kevesek ússzák meg anélkül életük során. sok-sok jót neked!

Szia Rókica!

Lítiumot próbáltad már?
Egyébként boldog karácsonyt és sikeres leszokást!

Üdv

Kricsa