Szóval, az iwiw után a Facebook. Újabb közösségi portál, amiről fogalmam sem volt, hogy mire jó, de mivel „már mindenki ott van”, hát mentem én is.
Megjegyzem, már a korábbira való regisztrációmkor sem történt semmi világrengető dolog azon kívül, hogy lett egy nyilvános listám, aminek a segítségével bárkit elérek – akit korábban is elértem, ha akartam.
Persze, most lehet azon csámcsogni, hogy ismerem a nagy X-t, vagy Y-t, ráadásul még ők is ismernek engem. Meg esetleg azon is, hogy nem szégyellem-e magam ugyanezekért?
Már hallottam, hogy ha valaki munkahelyet vált, esetleg valamiakármit keres, akkor a másik fél jól elolvas róla mindent ezen az oldalon, mielőtt döntene a sorsa felől.
Meg egészen orbitális szemétkedésről is tudok, amit az egyik ismerőssel követtek el az ismerőseinél.
De történt nemrégen, hogy az egyik sajtóorgánum nyitott egy oldalt és az összes ismerősömet bejelölte, mint sajátját. Aztán láttam azt is, hogy akadtak, akik visszajelölték – és nem kizárt, hogy miattam. Mindegy, ha majd kérdik, magyarázkodom, ha pedig nem kérdik, akkor nem.
Gondoltam, törölni fogom magamat és átjelentkezem a Facebookra, ha már attól sokkal többet kaphatok, mit néhány kattintást.
Most hívom fel rá a figyelmet, ne keressetek, kicsit gondolkodtam – és már be is sokalltam tőle. Először ugyanis regisztráltam rendesen, ahogy az illik. A rendszer kódolt, titkoskodott, számokat kért meg betűket, rendszerezett, betett, kivett, katalogizált. Aztán felkínált egy pár lehetőséget, hogy az általa számon tartott ismerőseimet jelölgetném be. No, én meg is tettem, akár a birka.
Amikor egy virtuális barátom, akivel – bár személyesen nem ismerjük egymást, de váltottunk jó pár levelet – megkérdezte, hogy én vagyok-e az, aki meghívót küldött neki, szöget ütött a dolog a fejembe. Aztán kezdtem el gondolkodni azon, hogy hogyan is van ez? Honnan tud ez az izé sokkal többet rólam annál, mint amit én elárultam neki? Mi az, hogy meghívót? (Itt kérek Tőled is bocsánatot, kedves V.É.D.!)
Megvilágosodtam! A Facebook egyszerűen lelopta az e-mail fiókom címjegyzékét, nevekkel együtt.
… Ekkor történt, hogy azonnali hatállyal töröltem magam a rendszerből. És szerintem, örülhetek neki, ha a leveleim a mail-fiókomban maradnak és nem kerülnek ki valamikor, valahol a világhálóra. Nem mintha mások számára bármi érdekes is lenne bennük. De az olyan dolgokra itt van ez a blog.