Ez a vers édesanyámék gyerekkorára emlékeztet.Árvák voltak(APAis,Anya is)és rettentően szegények,de hittek a Teremtőben!Nagyon szomoró,hogy a 21.században ez a vers igaz.Anyukámék 1910,ill.1915-ben születtek.És ismét vannak,akik az Isten háta mögé kerültek.

Hiszen ezért kérek mindenkit, szinte könyörgök, gondoljon a „cipős doboz” akcióra. Egy kis csodát szánjunk azoknak az ismeretlen gyerekeknek, akik a legnagyobb szükségben, nyomorúságban fogják megélni az idei Karácsonyt – ha nem teszünk értük.
Nem kell sok hozzá, csak annyi, hogy esetleg mondjunk le a hétvégi rántott húsunkról és ebédeljünk helyette pl. krumplis tésztát. Ne üdítővel – esetleg borral – öblítsük le, hanem jó hideg, tiszta csapvízzel. Aki dohányzik, lemondhat egy csomag cigarettáról. Az így megspórolt összegből már kijöhet egy doboznyi szeretet. Tudom, ennyit mindannyian megengedhetnénk magunknak, főleg mi, akik itt internetezgetünk, van tető a fejünk fölött, folyik a csapból a víz, meleg a fűtőtest a szobánkban és villany világít az asztalunk felett. Ha megtesszük, egy gyermekkel kevesebb lesz, akire „pillantást sem vet a teremtő”. Tudom, ez nem fogja eltörölni a szegénységet, nem ad naponta egy tányér meleg levest, viszont egy estét, a Karácsonyét, amikor mindenki mosolyog és szeretet veszi körül, pár órára boldogabbá varázsolhatjuk nekik. És nemcsak nekik, hanem magunknak is.
Én épp ma reggel fejeztem be a saját dobozom tartalmának összeállítását – de erről majd egy későbbi posztban írok.