A napokban Jehova tanúi látogattak meg bennünket.
A kedvesem ajtóhoz menve a kopogásukra, két kis öregasszonyt látott a küszöbön tipródni, akik, amikor a feltáruló nyílászáró többé már gátat nem képezett, azonnal megkérdezték tőle, tudja-e, hogy mi Isten igazi neve és hol lakik?
Mire a Nyúl, a tőle már megszokott legnagyobb lelki nyugalommal, mosolyogva közölte velük, hogy persze, tudja! Dezsőnek hívják és alattunk lakik a hatodikon – majd szép csendben bezárta az orruk előtt az ajtót.
Jehova Tanúi szervezete önértkelése szerint ma az egyetlen egyház, ahol "megmentésben lehet részesülni", ezért a Tanúk azonosulnak "Jehova látható szervezetével". Személyes támadásként élik meg vezetőik hitelességének a megkérdőjelezését, meggyőződésük, hogy csak Jehova ellenségei vádolhatják a szervezetüket hamis próféciákkal vagy bibliahamisítással.
A szervezet iránti engedetlenség Jehova iránti engedetlenségnek minősül, ilyenkor a másképp gondolkodónak "baj van a szellemiségével". A tagok "Biblián iskolázott" lelkiismeretét valójában a szervezet elvárásai formálják, és a tagok egymás lelkiismereteként "vigyáznak egymásra." Ha például valamelyik tag a tilalom ellenére önkéntelenül is köszön vagy szóba áll egy elkülönülttel vagy "hitehagyottal", akkor a szemtanú testvérnek ezt kötelessége jelenteni a véneknek. Ha nincs ott más, a "jó Tanú" akkor is vagy magától megy utólag bevallani a tettét, vagy ha ezt nem is teszi, attól fél, hogy egy másik Tanú meglátja (nem Jehovától fél). Ez a rendszer sajnos sokban emlékeztet Orwell 1984 című regényének világára.
(forrás: apologia.hu)