HTML

Új rendszabály

A blog.hu úgy döntött, hogy innentől kezdve „Ebben a blogban csak belépett felhasználók kommentezhetnek”. Nos, nemcsak ebben a blogban, hanem az összesben, amit ők üzemeltetnek. Ez nem az én döntésem volt, nem tiltottam ki senkit, készen kaptam a szabályt. Sajnálom, mert így belterjessé vált a dolog, csak az itt blogolókkal szólhatunk egymáshoz. Állítólag biztonsági szempontokat vettek figyelembe. Persze, bárki, bármilyen néven és címen lehet felhasználó, regisztrálhat egy nicket (akár naponta másikat) és akkortól szabad a pálya. Csakhogy az emberek többsége nem szeret bíbelődni. Összegezve: én kérek elnézést!

akció-reakció

Címkék

Címkefelhő

Naptár

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Mégsem értelmetlen?

2008.11.04. 06:30 rokica

Mármint, ha az ember blogot ír, fórumozik, vagy mások blogjába belekotyog. Mert ki tudja, egy-egy szóra, névre való rákeresésnél, esetleg csak egészen véletlenül épp olyasvalaki olvashatja a zöngéjét, aki fontos, számára értékes információhoz juthat általa.
Így jutott el hozzám is nemrégen egy megkeresés:

… töritanárként foglalkoztat a helytörténet. Korábban úgy hallottam, hogy Gottfried Lehmannt, Rákóczi szöktetőjét Kőszegen temették el. Egyszer kommenteltél egy ilyen témájút Tóta W. egyik blogjához, de csak "határszéli kisvárost" emlegetve Lehmann kapitány teste negyedrészének nyughelyeként. Kőszeg az a város, vagy esetleg más???

Válaszod előre is köszönöm: P.

Az alábbi írásomról van szó, előkerestem és bemásolom ide:

...Határszéli kisváros temetője. Alig találtuk meg a helyet, amit a kedvesemnek szerettem volna megmutatni. Semmi nem utal rá sem a temetőn kívül, sem belül. Semmi más, mint repkénnyel befutott idő.
Állunk a sír mellett. A vörös, perzsaszerű macska, ami eddig a sírkő mellett feküdt, kimérten kicsit odébb húzódik, de a pillantását nem veszi le rólunk. Szúrósan, szigorúan néz, tekintetét a szemünkbe mélyeszti. Megborzongok tetőtől talpig.

Előttünk a kövön a felírat: Von Gottfried Lehmann.
A lehensfeldi, porosz származású osztrák kapitány, a Castelli dragonyosok egy osztályával őrizte az 1701 tavaszán Bécs-Újhelybe zárt II. Rákóczi Ferencet, kinek fogságát könnyítette, sőt nov. 7-én ruhát cserélvén vele, meg is szöktette, amiért I. Lipót kivégeztette. Lehmann kapitány egy dragonyos katonamundért húzott Rákóczira, vállára egy lőporos hordót nyomott, aki azután mint szolgálatos katona kisétált a várkapun. A Bambucius nevű hátas pedig már elő volt készítve és vágtában vitte a szökevényt Lengyelország felé. A szökés ténye természetesen csakhamar kiderült és Lehmann kapitány a legsúlyosabb büntetést kapta. Lefejezték, és mint árulónak, testét négyfelé vágták és kiszögezték a várkapukra. Testének csak egynegyed részét tudták hazacsempészni és itt eltemetni.

Ki tudja, mely csontjai hevernek évszázadok óta a földben? Nem is érdekes. 300 éve, 1705 óta fekszik ezen a nyughelyen. Közvetlen mellettem, alig valamivel a föld alatt. Hirtelen nem tudok mit kezdeni az elmúlt századokkal, csak azt tudom, hogy én nem akarom őt elfelejteni. Mindent megteszek azért, hogy az utódaim is tudják majd, hogy ha ebbe a kisvárosba jövünk, egy ötperces tisztelgő látogatást hol kell tenniük. Csak a lombokon halványan átszűrődő napfény és a repkény ékíti a sírt, ami valahogy úgy nő, hogy a nevet ne takarja el. Óvja és mégis tiszteli.

Megfordulunk és indulunk tovább. A vörös macska a kis utacska széléről figyel bennünket. Szúrósan, szigorúan néz, tekintetét a szemünkbe mélyeszti. Majd mintha kicsit biccentene. Megborzongok tetőtől talpig...

Én nagyon meglepődtem, de azonnal válaszoltam neki:

Szia, kedves P.!

Igen, Kőszegen van a sír. Ha a város felől bemész az új temető, Temető utcai kapuján, akkor bent lévő kis kápolna baloldalán lévő utacskán kell pár lépést továbbsétálni és (irányban maradva) jobb kéz felől, talán a második sorban van a sír egy nagy fa árnyékéban.
Nálam biztosan sokkal jobban elirányít a temetőőr, de szerintem így is meg fogod találni. Egy kőkorsó van az embermagasságú sírkő tetején, ha erre figyelsz, talán könnyebben rálelsz.
Érdemes elmenni egy tisztelgő látogatás – vagy akár csak a kíváncsiság miatt is.
Nagyon örülnék, ha visszajeleznél majd, hogy megtaláltad-e. Addig is minden jót kívánok Neked és a tanítványaidnak egyaránt.

Baráti üdvözlettel: Rókica

Aztán meg is feledkeztem a dologról, amikor a minap újra levelet találtam P.-től a fiókomban:

Szia Rókica!

Hétfőn és kedden tartottuk a kőszegi programot a diákjainknak (100 tesztkérdés a város történelméről, irodalmáról, építészetéről), miközben dolgoztak, kollégámmal bementünk a temetőbe.
A sírt szépen rendben tartják (bár a kőkorsó kissé csorba), a budapesti Széchenyi István Általános Iskola egy osztálya meg is koszorúzta valamikor. A temetőőrt kértük meg, hogy vezessen oda, de nem is lett volna könnyű magunktól, mert eléggé beszorult a sír a többi közé. Sajnos fényképezőgép nem volt nálam, így képem nincs róla, de a szűk hely miatt nem lett volna egyszerű a dolog.
A történeti háttér (könyvből): 1705-ben a kurucok (azt hiszem Bezerédj Imréék) portyázásuk közben Bécsújhelyről hozták magukkal az 1701-ben kivégzett kapitány testének maradványait méltóbb helyre. Amúgy hihetetlen az a város, számtalanszor jártam a belső részeken, de most, hogy volt több időm, sok olyan helyre eljutottam, ahol még nem jártam, kicsit jobban körülnéztem a szép házak, a városszéli dombok, vagy a Gyöngyös patak környékén. Megérte ez a projektfoglalkozás, meg a gyerekeknek is nagyon tetszett!

Üdvözöl: P.

 Ilyenkor érzem úgy, mégsem hiábavaló az ittlétem.

Köszönöm, kedves P.!

 

3 komment

Címkék: életméz

szalagcím

2008.11.02. 08:12 rokica

 

Genetikailag kódolt homoszexualitás és öröklődő terméketlenség?
(hvg.hu)

Mi??? Az elsőt még csak-csak értem, de hogyan örökíthet valaki úgy, hogy közben szaporodásra képtelen?
 

Ejnye, Róka, már megint biztos te vagy a hülye...

10 komment

Címkék: bakker ez mi ez?

William Butler Yeats: A dooneyi hegedűs

2008.11.01. 00:00 rokica

(Kosztolányi Dezső fordítása)

 

Mikor Dooneyben hegedülök,
táncol a nép, mint tengeren a hab.
Bátyám pap s unokaöcsém is.
De én vagyok köztük legboldogabb.

 

Ők imakönyvüket lapozzák,
belémerülnek, mint a holdasok.
Nekem daloskönyvem imakönyvem,
Sligóba vettem, abból olvasok.

 

Ha véget ér a földi élet,
Szent Péter áll künn a menny küszöbén,
hármunkra néz majd mosolyogva,
de én jutok hozzá először, én.

 

Mivel a jók mindig vidámak,
kiket sosem gyötört a lánc sokat,
szeretik ők a hegedűszót
és szeretik nagyon a táncokat.

 

Tudom, ha meglát ott a népem,
mind fölkiált és mind felém szalad:
"Itt a dooneyi hegedűs is!"
S táncolni kezd, mint tengeren a hab.
 

(akvarell: Sulyok Teréz)

Szólj hozzá!

Címkék: vers william butler yeats

ez mi ez?

2008.10.29. 07:00 rokica

Amióta ideköltöztünk, sokszor figyeltük a kertben lévő magas fát. Találgattuk, miféle lehet? Szárnyalt levelei, sötét, barázdált törzse és a „teniszlabdák”, amik a lombkoronában zöldelltek, nem adtak semmi olyan támpontot, ami beazonosíthatóvá tette volna számunkra. Még sosem látott egyikünk sem ilyen fát.
Az ősz jöttével az ökölnyi termések elkezdtek hullani, mi pedig élcelődtünk azon, hányas fokozatú földrengést idézhet elő egyik-másik földet érése. Nekem nagyon dióra hajazott, de a kollégáim szerint kizárt, hogy ekkora dió létezhessen, meg aztán a levelei, a kérge sem olyanok, amit egy normális diótól megszoktunk. A burok sem esett le a termésekről, épp csak megrepedt. Jó, masszív akármi volt.
Tegnap aztán, gondoltam, véget vetek a dilemmának és leóvatoskodtam a földszinti ajtóhoz, onnan kislisszoltam a kertbe és zsákmányoltam három megtermett bogyót. Az irodába visszaérve felboncoltuk a szerzeményeket. Nagyon finom, fűszeres illatú maradt utánuk a kezem (bár akadt benne némi diós, engem inkább a citromos muskátli levelének illatára emlékeztetett), amikor letettem őket az asztalra. A kollégám rosszabbul járt, mert ahogy szétcincálta a burkot, annak nedve sötétbarnára színezte az ujjait.
Bizony, – bár még addig nem látott formájú, színű és „állagú” – diót találtunk belül. Jó boncmesterekhez méltóan próbáltunk ugrálni rajta, hogy összetörjük, de a csonthéj nem adta meg magát.
Otthon aztán kutatásba fogtam és elkezdtem végignézni a diófélékről elérhető anyagokat, amikor is ráleltem alanyunkra. Őnagysága feketedió néven szerepel a rendszertanban – és bizony itt, Pest közepén hivatalosan semmi keresnivalója nem lenne, főleg nem aszfaltba ágyazva. Az sem volt véletlen, hogy még csak meg sem tudtuk repeszteni a csonthéjat, mert egy magocska feltöréséhez minimum Fekete Laci erejére lenne szükség, de még neki is csak kalapáccsal sikerülne. Pedig igen értékes, állítólag finom és értékes gyógyhatású anyagokat tartalmaz a maghús. Már ha hozzá lehet jutni. Kinyeréséhez ugyan diótörőt használnak, csak éppen az akkora satuszerű vasszerszám, amivel simán lyukat lehet ütni a sziklákba.
Nem csoda hát, hogy a ház lakói – feltéve, ha egyáltalán tudják, mi nő a kertjükben – inkább összesöprik a kukába és nem foglalkoznak a begyűjtésével.
… Azért nekem sutyiban már jár az agyam valamiféle új dióprojekten …


 

 

 

Latin név: Juglans nigra L.
Magyar név: Fekete dió
Familia: Juglandaceae
Család: Diófélék

A fekete diót antiszeptikus, összehúzó, féregűző, gombaölő hatása miatt gyakran alkalmazzák. Segíthet a gyomor-bélrendszeri betegségek és fertőzések, valamint a különféle eredetű hasmenések esetén, mert elősegíti a bőr és a nyálkahártya gyógyulását. A fekete dió bőséges mennyiségű organikus jódot, mangánt, magnéziumot ezenfelül szelént, káliumot, vasat, nátriumot, foszfort, klórt, B1-, A-, C- vitamint, niacint, B2-, B6-vitamint és bioflavonoidokat tartalmaz. Dr. Albert Leang, gyógyszerészeti szakértő szerint a fekete dió egy juglan nevű anyagot tartalmaz, mely igen hatékony a parazita betegségek ellen.

1 komment

Címkék: jártamban keltemben ez mi ez?

coming out

2008.10.22. 15:55 rokica

 

„Elismerjük, büdös bunkó ganajtúrók vagyunk, kommersz mocskon legelészünk, sőt, átálltunk az erő sötét oldalára, és még szotyizunk is közben…”

Bevallom, én is. Ez van. Bocsika.

 

http://comment.blog.hu/2008/10/22/celeb_vagyok_rugdoss_haza


 

2 komment

Címkék: emberkert

Product – Price – Place – Promotion – People – Physical evidence – Process

2008.10.17. 07:00 rokica

A Coca-Cola cég reklámfőnöke egy világraszóló reklámötletével felkeresi a pápát.
– Van egy olyan ima, szentatyám, melyben az áll: "mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma ..." Nos, mi fizetünk önnek, illetve az egyháznak egymillió dollárt, ha ezentúl a kenyér helyett a Cola szerepel az imában.
– Eszeveszett ötlet – mondja a pápa. – Szó se lehet ilyesmiről.
– Értem. Legyen kétmillió ...
– De gyermekem, értsd meg, ez szentségtörés!
– Hárommillióért sem?
– Egymilliárdért sem – szól a pápa, és az ajtóra mutat.
– A reklámfőnök elindul, de az ajtóban megáll és azt kérdezi:
– Elárulná azért nekem, szentatyám, hogy az a pék mennyit fizetett???

Átvágnak a fogkrémekkel

 

A fogkrémes tubus hátulján lévő összetevőknek csak egy kis része tisztítja valóban a fogakat, a többi csak csillámlik, habzik, ízesít.
Igaz, hogy a drágább fogkrémek semmivel sem tudnak többet olcsóbb vetélytársaiknál? Tényleg csak ízesített, színezett étkezési szóda van a fantasztikusan megtervezett fogkrémes tubusokban?
Bár egyes fogkrémek tubusán azt olvashatjuk, hogy akár tíz-tizenkét módon védik fogainkat, gyakran négy-öt funkció ugyanazt a hatást írja le, vagy apró csillag figyelmeztet, hogy valójában nem a fogkrém, hanem a fogkefe távolítja el a lepedéket. Viszont olyan fogkrémet elvétve találunk a hazai piacon, amely az összetevők nevét lefordítja magyarra, vagy közkeletű nevén nevezi a kémiai elemeket, például a Sodium Bicarbonate nevű talányos szert, melynek ismert neve: szódabikarbóna. De lássuk is a leggyakrabban alkalmazott összetevőket, és hogy miért is felelnek:
A nátrium-fluorid (NaF) egy fluoridvegyület, szinte minden fogkrémben megtalálható. Az ebben a vegyületben található fluorid a fogkém jótékony hatásának alapja, bár a száj baktériumait pusztító fluoridot nem csak fogkrémből viszünk szervezetünkbe, hiszen a legtöbb ásványvízben és a boltokban kapható étkezési sók nagy részében is van. Szinte minden fogkrémben megtalálható, sőt ugyanannyi van belőle.
A Nátrium-lauril-szulfát, a fogkrémek másik gyakori összetevője viszont pusztán habosító, és azon túl, hogy buborékokat kelt fogmosás közben, sok haszna nincs, sőt. Ha ez a szer, - amelyet samponokban és tusfürdőkben láthatunk viszont a fürdőben - rendszeresen érintkezik a fogínyünkkel, kiszáríthatja azt, bár ez elég ritka.
Fehér csillámpalát azért szoktak fogkrémekbe keverni, hogy a tükörbe nézve olyan érzésünk legyen, csillognak a fogaink, de ilyenkor valójában a pala részecskéin törik meg a fény. Szilikon port és a Karragénnek nevezett folyadéksűrítőt (amely egy vörös algafajból nyernek) pedig a térfogat növeléséért adagolnak ezekhez a készítményekhez, ami egyértelműen csak a helyet foglalja a tubusban. Glicerin viszont azért kerül a fogkrémbe, hogy ne kössön meg a tubusban, bizonyos értelemben kihagyhatatlan.
A Xilit és a Sorbitol édesítőszerek, annyi a szerepük, hogy édessé teszik a fogkrémet, miközben természetükből adódóan nem juttatnak cukrot a fog felületén tanyázó baktériumoknak, amelyek a fogmosás ellenére is megtelepednek a fogainkon (a fogmosás, bármilyen alapos, csak csökkenti számukat). A Xilit, vagy más néven Xylit divatos természetgyógyászati csodaszerré vált az elmúlt években.
Talán a legártalmatlanabb összetevő a szódabikarbóna, amely arra szolgál, hogy lássuk, hol habzik a fogunk, és hol kell még súrolni, illetve lemossa a fogainkon maradt ételdarabkákat - ez a fogmosás legfőbb feladata.
Ezen felül számtalan aroma, vitamin, parfüm, növényi kivonat (általában eukaliptusz és menta) vagy éppen a fogakba beépülő kalcium megtalálható a fogkrémekben, de ezeknek az összetevőknek fogápolási szempontból nem sok szerepük van.
Néhány fogkrémbe antibakteriális hatású anyagokat is kevernek, például Triklozánt, de sajnos ezeknek a szereknek a fertőtlenítő hatása a fluoriddal ellentétben nem tesz különbséget a fogszuvasodást okozó baktériumok és a száj élő flórájában élő egyéb, ártalmatlan vagy éppen védekező organizmusok között, ezért ha az ilyen típusú fogkrémet huzamosabb ideig használjuk, majd hirtelen abbahagyjuk fogyasztását, kellemetlen fertőzésekkel nézünk szembe.
(Fuchs Péter – Origo)

Nem viszi a kakaófoltot a Vanish

 

A Reckitt Benkiserre 15 millió forintos bírságot rótt ki a Gazdasági Versenyhivatal megtévesztő reklám miatt.

A tévéreklámokban elhangzó állításokkal szemben nem tünteti el a kakaófoltot a ruhákból a Vanish Oxi - állapította meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Az ominózus kijelentés a márka 2006-os és 2007-es reklámjaiban is szerepelt.

A versenyhatóság külső szakértőt vont be az állítás valóságtartalmának vizsgálatába. A tesztek eredménye szerint a termék nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, vagyis a reklámban hirdetettekkel szemben nem viszi ki a kakaófoltot. Ezzel pedig a GVH megállapítása szerint a márkát hirdető Reckitt Benkiser megtévesztette a fogyasztókat.

A Vanish-sel kapcsolatban nem ez volt az egyetlen állítás, amely nem bizonyult igaznak a versenyhatóság vizsgálata során. A tévéreklámokban azt is kiemelte ugyanis a márka, hogy a klórmentes fehérítő termékek színes ruhákon is alkalmazhatóak. A felkért szakértő szerint bár az állítás a színes ruhák többségére igaz, de nem mindegyikükre. Ez alapján a GVH ismét a fogyasztók megtévesztését állapította meg.

Az összesen 15 millió forint értékű bírság kiszabásakor a hatóság figyelembe vette, hogy a reklámokat egy jelentős piaci részesedéssel rendelkező vállalat tette közzé, amely ráadásul nem először kap elmarasztalást a szervezettől.
(Forrás: Médiainfó)
 

 

4 komment

Címkék: napiszösz

canis merga

2008.10.14. 07:00 rokica

Egy természetbarát anyag, vízben, alkoholban, lúgban és savakban kiválóan oldódik. Ezen oldószerek közül azonban csak egyet szokott a Jóisten alkalmazni, ha már felér hozzáig is a szag, az elsőt, csapadék formájában.
Az ember viszont gyarló. Legalábbis oly mértékben, hogy ebben az esetben ne higgye magát istennek – elég, ha majd’ minden más alkalommal úgy tesz és dönt életről, halálról, boldogulásról és szerencsétlenségről. Pusztítja a természetet, kizsigereli a vizeket, mindig másokra vonatkozó parancsolatokat hoz, nem tízet, de százával, … egyszerűen nem marad érkezése a kutyaszarra.
Ahol most dolgozom, az '56-osok tere (régebben Felvonulási tér) közvetlen szomszédságában, bőven akad e természet adta masszából, napszaktól függetlenül. Bűz, legyek, férgek és kilónyi darab barnaságok biztosítanak edzési lehetőséget az akadályfutási és szlalomozási képességeim fejlesztésére. Télen, ha majd fagy, biztosan el fogom tudni sajátítani a tripla leszúrt rittberger maximális technikai kivitelezését is. (Na, jó, van pozitív dolog is: reggelente a patika falának a tövét végigszórják mészporral, ami magába szívva a sárga lét, élénk okkerszerű fénnyel csillan a napba.)
Errefelé nem divat a gyűjtőzacskó és ládika, nem úgy, mint régebben, az Ipoly utcában, ahol rendszeresen „por”szívózták az utcákat és a gazdiknak sem derogált a zsebkutyák után összeszedni a maradékot. Emlékszem, nyáron egyik reggel, ahogy ballagtam a dolgozóm felé, az egyik kapualj előtt egy plázacica sétáltatott valamiféle kutyaformájú szőrgombócot, ami dolga végeztével, könnyebbülten sündörgött a gazdija lábánál. Meg is indultak volna éppen, amikor egy idősebb úr rászólt a lánykára, hogy lenne szíves a jószága után takarítani. Erre amaz előkapta a mobilját és egy iszonyatsürgősenhalaszthatatlan hívást kezdeményezett rajta, amitől ugye, nem hallhatta meg az idősebb úr megjegyzését. Sebaj, az úr ismételt, de ezúttal hangosabban – és mi tagadás, kicsit vörösödött az arcszíne. A lányka még iparkodóbban telefonált, de már úgy, hogy hátat is fordított a férfinak és benyomakodott egy kapualj takarásába. No, a mi emberünk sem volt rest, ha hanggal nem, hát majd győzi tettel – gondolhatta – és egy papírzsebkendővel felkapva a canis mergát, ugyanazzal a lendülettel a kislány hátára kente az egészet.
Érdekes, ettől egyszerre megszakadhatott a „gazdi” mobiljában a vonal, sírósan eltette a készüléket a zsebébe és visszafordult a még hátramaradott apró nokedliket felkapkodni.
A folytatást már nem láttam, mert igyekeznem kellett, nem mozinapra készültem. Azonban egyre inkább nosztalgiával képzelem magam elé, hogy ha itt, az Ajtósi Dürer soron lennének ilyen karakán bácsik?
… Csak az a kérdés, lenne-e hozzá elég nagy papírzsepi??? Meg hogy miért kell ennyire különböznie a mocsok XIII. kerületnek az elit Városligettől, Zuglótól?
 

Szólj hozzá!

Címkék: jártamban keltemben napiszösz bakker

a tizennyolcadik

2008.10.05. 09:02 rokica

Földeáki - Horváth Anna:   Erő

Erő az, mit tudok, hiszek,
tenyeremen tüzet viszek.

Erő, mikor szikra lobban,
társam szíve ettől dobban.

Erő, mit már megszenvedtem,
megtanultam, immár bennem.

Erő, amit elfogadtam,
meghajolva, alázattal.

Erő, mi immár a részem,
nemcsak félig, de egészen.

Erő bennem csenddé vált,
csend az égre kiabált.

*

Ég válasza fuvallat:
erőt küldött, nyugalmat.

 

Boldog születésnapot

drága unokahúgim!

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers életméz földeáki horváth anna

Folytatás az előző poszthoz:

2008.10.03. 07:10 rokica

Nyugat · / · 1939 · / · 1939. 5. szám · / · FIGYELŐ

BARTA JÁNOS: KOSZTOLÁNYI KÖLTŐI HAGYATÉKA
Szeptemberi áhitat - Révai
 
Hagyaték csak közönyöseknek jelent puszta leltári mennyiséget, igazi értéke tömegével nem mérhető. Mégis próbáljuk először a kötet tartalmát tisztán külsőleg, leltár módjára számba venni. A kétszáznegyven oldalon körülbelül százhatvan vers van; pontos számot adni nehéz, mert több köztük az apró, néha csak pársoros, egy főcím alá összefogva. A százhatvan vers kisebbik felét, kb. hetven darabot, kéziratból közli a kiadó, a többi szétszórtan már előbb is megjelent. A versek javarésze az 1905-1910 közötti időből való, szaknyelven zsenge, az első nagy siker, a Szegény kisgyermek előtti évekből; másik része a költő nyilvánosságban lezajlott pályájának megjelent, de kötetbe föl nem vett verseiből és néhány késői kiadatlanból adódik össze.
A kiadó (Paku Imre) hat ciklus-félére osztva adja őket (A költészethez, Szerelmi dalok, A városban, Ördöngösök, Szeptemberi áhítat, Műhely). Így valóban a rokon versek kerültek egy csoportba; az irodalomtörténész, vagy ha tetszik, a filológus azonban egy kicsit a halott költő jogába való beavatkozásnak érzi ezt és szívesebben venné a ciklusok nélküli, teljesen időrendbeli közlést. A megjelentekét a kinyomtatás pontos kelte nyomán, a kéziratosokét az utószóban megadott támpontok alapján közéjük beiktatva, - vagy a nagyjából keltezhető kiadatlanokat egy-egy év kiadott versei után csatolva.
Ezt pedig ne vegye senki túlbuzgó okvetetlenkedésnek. Olyan kötet van előttünk, amelynek minden egyes verse külön jelleget, külön nyomatékot és külön értékelést kap, tisztán magától az időtől, a költő életének időszakától, amelyben keletkezett. Így, a ciklus külső keretét nézve, az olvasó azt mondhatja egy-egy versre: jelentéktelen; - igaz, de néha jelentőssé teszi az évszám, amely alatta áll. Ha ezeket a verseket évek, keletkezési idő szerint csoportosítva kapjuk, még tisztábban tárul elénk az a színjáték, amelyért a kötetet igazán érdemes végigolvasni: egy jellegzetes költő-egyéniség kibontakozása a kor átlag-költői gyakorlatából, - idegen, tanult élmények és ritmusok között az őszinte, eredeti hang első megszólalása.
Egy előnye mégis van ennek a ciklus-beosztásnak: módot ad egynémely összehasonlításra. Jellemző pl. hogy - így csoportban - a Szerelmi dalok a legzsengébbek és leggyöngébbek. Érthető is ez. Kosztolányi első nagy, eredeti ihlete a gyermekes, szenzuális életélmény volt (A szegény kisgyermek panaszai-ban); a férfias vitalitásnak, a magasabb rendű érzelmi életnek csak nyomai vannak egyéniségében. Másrészt pedig talán nem érdektelen a kor irodalmi viszonyainak, ihlet-forrásainak megismerésére, hogy a későbbi Kosztolányi, "a részvét bölcse", az idegen életstílusok, idegen affektivitás megérzője a nagyvárosi versekben szólal meg először: pl. A kórházból és a Gyógyulás (1906), valamint A vicéné (1909) címűekben.
A mai beosztással is tisztán látjuk azonban - amennyire az ilyesmit tisztán lehet látni - az új költő elindulását. Minden igazi tehetség az irrealitásból halad a realitás felé. Irreális, valótlan benne minden élmény, amelyet mások nyomán él át és minden kifejező forma, amelyet mástól kölcsönöz. A fiatal lélek jól érzi magát a valótlanságnak ebben a híg közegében; jó környezet ez a maga elzárkózó, az élet előtt még szemet húnyó énjének. Gyakorlat neki ez a mozgás, anélkül, hogy kimerítené. A realitás maga pedig - ne fogjuk fel ezt a szót tisztán csak az ismert vaskos értelmében - akkor kezdődik, amikor a költő azt kezdi kibeszélni, ami az ő egyéniségének és teljes földi létének hangulatát, a világból átélt egyéni részét adja. A férfikor érett alkotásaiból eléggé megismerhetjük Kosztolányi valódi világát. Igazán megbecsülni azonban csak akkor fogjuk, ha látjuk, hogy az irrealitásnak micsoda legyőzése kellett kifejlődéséhez. Ott van ebben az irrealitásban minden, amit egy fogékonylelkű, sokat olvasó költőjelölt azokban az években kora lírájából felszívhatott. Ugyanaz a légkör ez, amelyet műfordításaink háború előtti gyűjteményeiben találhatunk: parnasszista ódai hevület, a nagy, kimért, lendületes emóció utánzata, - (egy olyan költőnél, aki később csak ritkán és csak a metafizikai élményen át emelkedik a nagy emóciókig); a személyes életnek személytelen, szenvtelen szimbólumokban való feloldása (még talán ezt a mezt is hordja az érett költő is legtovább; csak utolsó korszakában tudja ledobni); és főleg pedig a korai, arisztokratikus impresszionizmus romantikus légiessége, az a csupa hab, csupa fény, csupa szellő, gyöngy- és csillag-tobzódás, amelyben valóban semmi nincs még az érett költő fanyar, csípős ízeiből. "A kormos égből lágy fehérség szitálja le ezüst porát"
"S körülvesz engem, zordon árnyat
Egy hófehér, szelid világ:
Angyalpárnáknak tollpihéje,
Zengő, szelid melódiák..."
(Szerenád.)
Idegen hangok ezek még, s köztük valódi üdülés, amikor megjelenik az Ember maga, egy idegen lét, ahogy a résztvevő költő elénk rajzolja, vagy ahogy egy-egy filozófus-pillanatban úgy sejteti már velünk a lét terhét, mint későbbi, nagy verseiben. De még így is megvan zsengéinek a külön érdeme. Irreális, kölcsönzött élményt adnak, de olyant, amely jórészt külföldi talajból nőtt - és itt magyarul szólal meg. Csak ma gondoljuk legföljebb, hogy ez akkor, 1905-ben, egy húszéves költőnek, könnyű munka lehetett, a parnasszista és szimbolista ódát meg a dekoratív impresszionizmus hangulatfinomságait megszólaltatni.
Összefoglalásul: a kötetnek az érett költő legmagasabb mértékével mérhető verseiből hármat kell külön megemlítenem; ezek: A nyílvessző dala (1908!); Szavak (1922) és az ismert, valóban hattyúdal-szépségű utolsó vers A szeptemberi áhitat (1935), amelyről a kötet címét kapta. Nincs helyem, hogy külön felsoroljam még azt a tizenöt-húsz verset, amely pedig ezt megérdemelné. És most, még a frissen olvasott kötet hangulatában, Kosztolányi ifjúkori levelezésének néhány helyére kell gondolnom. Akkor még nem látta tisztán saját tehetségét s afféle harcos, embernevelő próféta-költő szerepét szánta önmagának. A fejlődés rácáfolt a fiatal poéta ábrándjaira. Kosztolányi nem lett próféta, önmagát alakító és embertársait nevelő harcos természet. Küszködő életformálás nem tartozott hozzá egyéniségéhez. De most, költői pályakezdése láttán, most tudom csak, csodáló tisztelettel megsejteni, mennyi lehetett ebben a harmincéves költői pályában a kiérés, az önmagát-megtalálás öntudatlan harcából, a föld alól kibúvó csíra ösztönös, vajúdó küzdelméből.
(forrás: http://epa.oszk.hu)

 

Szólj hozzá!

Címkék: vers kosztolányi dezső olvastam valahol

Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat

2008.10.03. 07:00 rokica

Ez a poszt hosszú lesz, de nem bánom.
Nem ismerem még azt a módszert, amelyik a háttérben jelenteti meg magát az írást, a címoldalon pedig csak egy jelzéssel mutatja, hogy ha odakattintasz, nagy titkoknak lehetsz tudója.
Sebaj, így is jó, aki kíváncsi, az vagy hamar megöregszik – rosszabb esetben egyáltalán nem öregszik meg –, vagy megtanulja használni a görgetősávot.
 
Szóval, az ok:
Alig több mint egy éve, 2007. szeptember 26-án feltettem egy részletet az egyik kedvenc versemből. Azóta – a statisztikám szerint – szinte kétnaponta rákattintanak, olvassák, kíváncsiak rá. Lelkifurdalásom támadt, mert a keresők minden bizonnyal azt hiszik, hogy megtalálják az egész verset, de ehelyett csak parányi részlet szerepel ott belőle. Úgy döntöttem hát, megpróbálom orvosolni a dolgot és most, az alábbiakban mindenki kedvére gyönyörködhet benne.
 
 
Nyugat · / · 1935 · / · 1935. 10. szám
Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat
 
Szeptemberi reggel, fogj glóriádba,
ne hagyj, ne hagyj el, szeptemberi nap,
most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya
s szememből az önkívület kicsap,
emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer,
halál fölé, a régi romokon,
segíts nekem, szeptember, ne eressz el,
testvéri ősz, forrón-égő rokon.
Én nem dadogtam halvány istenekhez
hideglelős és reszkető imát,
mindig feléd fordultam, mert hideg lesz,
pogány igazság, roppant napvilág.
Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok,
még sok hivő száj büszkén emleget,
vérembe nőnek a termékeny álmok
s nők sem vihognak a hátam megett.
Nem is kivánok egy pincét kiinni,
vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni,
csak az élet örök kincsébe hinni
s a semmiség előtt még újra lenni.
Ki érleled a tőkén a gerezdet,
én pártfogóm és császárom vezess,
az életem a sors kezébe reszket,
de lelkem és gerincem egyenes.
Uralkodásra a karom erős még,
adj kortyaidból nékem, végtelen
s te aranyozd, aki vagy a dicsőség,
még most se rút, nem-őszülő fejem.
-
Érett belét mutatja, lásd, a dinnye,
fehér fogától villog vörös inye,
kövér virágba bújik a darázs ma,
a hosszu út után selymes garage-ba,
méztől dagadva megreped a szőlő
s a boldogságtól elnémul a szóló.
-
Bizony, csodás ország, ahova jöttünk,
Minthogyha a perc szárnyakon osonna,
el-nem-múló vendégség van köröttünk,
hosszú ebéd és még hosszabb uzsonna.
Húgom virágokat kötöz a kertbe,
aranytálban mosakszik reggelente
s ha visszatér az erdőn alkonyatkor,
a csillagokról ráhull az aranypor.
Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba.
A felnőttek érthetetlenül beszélnek
egymás között, minden nesz oly goromba,
estente búgó hangja van a szélnek,
tán megriadt lenn egy sötét falombtól
s a télre, sárra és halálra gondol.
Aztán a délután is furcsa nékem,
hogy a napot árnyékok temetik,
a zongorán, mint hajdan a vidéken,
örvénylik a Sonata pathétique,
bukdácsol a billentyűn tompa búban
az édes elmebeteg, árva Schumann
s mert nem lehet már jobban sírnia,
száján kacag a schizophrénia.
Nem volt a föld még soha ily csodás,
a fák között mondhatatlan suttogás,
a fák fölött szallag, beszegve kancsal
fénnyel, lilába lángoló naranccsal,
az alkonyat csókot hajit a ködnek
és rózsaszín hullámokon fürödnek.
Miféle ország, mondd, e gyermek-ország,
miféle régen elsüllyedt menyország?
Jaj, minden oly szép, még a csúnya is,
a fájdalom, a koldusgúnya is,
jaj hadd mutassam e kis templomot,
mely déli tűzben csöndesen lobog.
Imádkozó lány, száján néma sóhaj,
mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval,
vakok meresztik égre szemüket,
Isten felé fülel egy agg süket.
Vagy nézd az estét, a kormos zavarba
kis műhelyébe dolgozik a varga,
csöpp láng előtt, szegényen és hiába,
mint régi képen, ódon bibliába.
Most az eső zuhog le feketén,
most a sötétbe valami ragyog,
mint bűvös négyszögön a mese-fény,
fekete esőn arany-ablakok.
Künn a vihar, elfáradt, lassu rívás,
benn villanyfénynél őszi takarítás,
a készülődés télre, az igéret
s az ámulattól szinte égig érek.
-
A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak
s mint a kisíkált sárgaréz-edények
a konyha délutánján mért ragyognak?
Mit akar tőlem ez a titkos élet?
Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket?
Ki fényesít eget és hegyeket?
Mily pantheizmus játszik egyre vélem,
hogy századok emlékét visszaélem?
Az Orion süvegje mért parázsló?
Miért hogy mindent lanyha pára mos?
Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló?
Miért csodálkozol, csodálatos?
-
Szép életem, lobogj, lobogj tovább,
cél nélkül, éjen és homályon át.
Állj meg, te óra és dőlj össze naptár,
te rothadó gondoktól régi magtár.
Ifjúságom zászlói úszva, lassan
röpüljetek az ünnepi magasban.

Szólj hozzá!

Címkék: vers kosztolányi dezső

... csak én vagyok repülő ...

2008.10.02. 14:37 rokica

 

 

A felelősök:


az állam, a gazdaság, a multik, az adók, az adóhivatal...
meg a szomszéd kutyája.
 

1 komment

Címkék: bakker mondd a magadét

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben ... én is kivagyok a Földön

2008.09.25. 15:12 rokica

Olaszországban megbüntették azt a férfit, aki kihajította a lakásból a felesége macskáját, mert az állat belepisilt az aktatáskájába.

A férfi 120 ezer forintnak megfelelő pénzbüntetést kapott, miután sértődött felesége értesítette az állatvédelmi hatóságot.
A macska egy egész éjszakát volt kénytelen a szabadban tölteni, másnap az asszony állítása szerint kiéhezve és átfázva tért haza.
A nő egyébként elmondta, hogy örül a büntetésnek, mert mint mondta, nagyon szereti a macskát, ezért őt is megrázta az eset. Igazságosnak tartja, hogy férjének bűnhődnie kellett a tettéért.
Arról nem szól a hír, hogy a pármai házaspár kapcsolatában milyen változást idézett elő az eset.
(Forrás: STOP/InfoRádió)

Szereted a macskádat, ám mégis éreztél már-már ellenállhatatlan kényszert arra, hogy farba rúgd szegényt?
Részlet egy macska naplójából:

„Ma érdekes felfedezést tettem. A fürdőszobában lévő nagy fehér kád alján egy remek, kerek lyuk van. Némi fontolgatás után úgy véltem, megtaláltam a dolog nyitját. Nyilván ez is WC, csak azért van rajta kisebb lyuk, mint az emberekén, mert macskáknak készült!

Működik a dolog. Az a nagy előnye is megvan, hogy nem kell kapirgálni sokat, mert csak kettőt-hármat karcolok a kád oldalán és a gazdám már fejvesztve rohan, hogy személyesen takaríthassa ki utánam (érdekes, ezt már máskor is megfigyeltem, hogy ha valahová valami illetlen "dolgot" sikerült elpottyantanom, szenvedélyesen ráveti magát és vadul takarítja. Nekem eszembe se jutna az ő ügyeibe ilyen fokon beavatkozni), de tőlem ... - ha annyira szereti csinálni, hát tegye.
Azért gondok is vannak. A gazdám képes órákig szöszmötölni a fürdőben és olyankor lehetetlen bejutni. Mindegy, homokos ládám is van. Csak hát a higiénia...

Dolgom végezni indultam a fürdőszobába. Az ajtó tárva-nyitva. Ma különösen szép ívben sikerült beugranom, már a küszöbön dobbantottam, hogy egyenest a kád közepén landoljak ........ és ó borzalom, nyakig merültem valami habos és meleg szörnyűségben! VÍZ !
Az életemért küzdve sikerült még ugyanazzal a lendülettel kifelé is dobbantanom és megmenekültem. Ott álltam a fürdőszoba közepén, az indulattól kimeredt szemekkel, és dőlt belőlem a víz. Micsoda pofátlanság vizet tartani a kádban! A gazdám ugyan azonnal szárazra dörgölt és nagy lelkifurdija volt, de láttam rajta, hogy alig tudja visszafojtani a röhögését.

A mosdókagylóba is lehet ...
Sőt! ... De a mosogatóba csak akkor megyek, ha előtte szépen elmosogatott. Utálom a piszkos edényeket ...”

Fantasztikus történeteim vannak a macskákról.
Legutóbb, amikor elég sokan vettek körül engem, Fridolin nevű ex-kandúrom volt a bandafőnök. Nála volt az ész, szinte bármire rá tudta venni a többieket - és amíg azok végrehajtották a kieszelt turpisságot (persze, amelyik csinálta, az szidást kapott), ő egy csöndes sarokban ülve - ne nézzetek hülyének - de röhögve nézte, mit szólok hozzá. Azt mondják az okosok, hogy az állatoknak nincsenek mimikai izmai, de ez AKKOR IS röhögött. Amikor aztán szemrehányóan elővettem őkelmét is, „meggyanúsítva” azzal, hogy ez biztos megint az ő elmeszüleménye, hátat fordított nekem és bárhová mentem, mindig úgy fordult, hogy a hátát lássam.
Egyik okossága az volt, hogy a csapról volt csak hajlandó vizet inni. Egyszerűen megtanulta a fogával kinyitni a csapot. No, gondoltam, kiszúrok én vele és lecseréltem a csaptelepet egy orvosi, karosra. Fridi először csak nézte, hogy mi az Isten csudája ez, aztán lecövekelt a mosógépre ülve a fürdőszobában. Kétszer alaposan megfigyelte, hogy mit csinálok a csappal, hogy abból csurogjék a finomságos nedű - és harmadszorra kinyitotta a mancsával. Attól kezdve elszabadult a pokol köztem és az alattam lakó három párka között, mert amíg én nem voltam otthon, rendszeresen beáztattuk őket. A biztosításom pedig macskára nem volt megkötve.
 

3 komment

Címkék: humor volt egyszer egy hol nem volt

Bunya Yasuhide: Ősz

2008.09.24. 07:00 rokica

 

Virág és fű-fa sárga.
Az elmúlás hatalma győz.
Csak a tenger virága
nem érzi, hogy eljött a bősz,
cifrálkodó és tarka ősz.

 

/Kosztolányi Dezső műfordítása/

 

1 komment

Címkék: vers bunya yasuhide

Olyan jó, hogy nálunk minden következetes és kiszámítható ...

2008.09.23. 08:52 rokica

Ma reggel, 8 óra 50 perckor az Index címoldaláról (két, közvetlen egymás melletti hír):

 
2008. szeptember 23., kedd - Tekla.
 
Soha nem volt még egy nap alatt ekkora drágulás,
25 dollárral emelkedett a kőolaj ára. A dollár esik.
 
Szerdától a benzin 8, a gázolaj 4 forinttal lesz
olcsóbb. Két éve nem volt ekkora csökkenés.
 No comment.
 
 

5 komment

Címkék: napiszösz bakker ez mi ez?

... de ezt már tényleg nehéz überelni

2008.09.22. 19:17 rokica

12 komment

Címkék: humor

Nagy az Isten állatkertje

2008.09.22. 07:00 rokica

Ráugrott a tehén a gazdasszonyraa szamár összeesett a röhögéstől

Ha nem ijedt volna meg, egy burleszk forgatásán hihette volna magát az idős bolgár asszony, akire úton hazafelé a mezőről ráugrott a saját tehene. Az esetet végignézte az asszony szamara is, majd összeesett - Rosica Kaszaboba szerint a röhögéstől.

A 68 éves Rosica véres bosszút áll majd Danán, a tehénen - a beste jószág karácsonykor az ebédlőasztalon végzi, amiért szégyenbe hozta a gazdasszonyát.

Az idős parasztasszony hazafelé tartott a mezőről két tehenével és a szamarával, amikor Dana - minden különösebb ok nélkül nekiugrott. Hátsó szándéka mindenesetre nem lehetett, lévén, hogy nem bika.

Az asszony szerencsére sértetlenül megúszta, hogy a tehén gyakorlatilag keresztülgyalogolt rajta.

"Soha nem csinált még ilyesmit. De sokkal jobban bántott, hogy a szamár az eset láttán összeesett - szerintem a röhögéstől" - panaszkodott az asszony.

(Forrás: InfoRadio.hu)

 

5 komment

Címkék: csak úgy napiszösz bakker

véget ért egy fejezet

2008.09.20. 14:47 rokica

Elég sokáig távol voltam, de jó okom volt rá.
Azt már megszoktam, hogy munka után, hazajőve ültem le és éjszakába nyúlóan megpróbáltam a tudományt a fejembe erőltetni. Úgy is terveztem, hogy ez a vizsgámig így is marad, de ha valami megtörténhet, hát az meg is történik.

Kedden délelőtt a munkahelyemen úgy felszaladt a lázam, hogy csak lestem ki a lyukon, de nem láttam semmit. Benyaltam az aktuális vérust és fájtam tetőtől talpig. Na, gondoltam, nekem annyi. Mikor hazajöttem, beájultam a fürdőkádba (mivel nekem egy gyógyszerem létezik ilyen alkalmakra, a tűzforró fürdő, aztán az ágy, és vacsorára pár marék lázcsillapító cévitaminnal körítve). Másnapra már felkelni sem bírtam, pedig muszáj volt, mert egyéb brutális tüneteim is lettek, ami miatt ingajáratot kellett folytatnom az ágyam és otthonom legkisebb helyisége között. Olyan beteg voltam, hogy azt sem tudtam volna megmondani, hogy hívnak, nemhogy eredményesen tanulni tudjak. Amikor annyi erőt összeszedtem, hogy ismételten beköltözzem a fürdőbe, vittem magammal a tételeimet és megpróbáltam – szinte szótagonként – olvasgatni. Éjszakai tanulásról szó sem eshetett. Biztos voltam abban, hogy ha el is jutok a vizsgámra, nagyon le fogok szerepelni.

Aztán eljött a péntek. Összeszedtem magam, felöltöztem, ahogy illik, kilónyi sminket pakoltam a képes felemre, hogy emberi kinézetem legyen, elpalástoljam a hullafoltjaimat és elindultam, hogy megtegyem, amiért hosszú időn át, időt, energiát nem kínélve küzdöttem.
Sajnos a névsor hátulsó felében szerepelek, így volt időm agyon stresszelni magam az előttem vizsgázók szörnyülködése miatt. Amikor bementem, már azt sem tudtam, hogy hol vagyok és miért. Kihúztam a tételeimet és leültem a felkínált 30 perces felkészülési időre. Magam elé tettem a papírt és csak néztem rá, mint ama fiatal kérődző állat a külső vadonat nyílászáróra. Most mit írogassak? – gondoltam, miközben elolvastam a kérdéssorozatokat. Minél tovább töprengek, annál nagyobb lesz a görcs. Már így is ökölbe szorult az agyam.
Szinte azonnal felszabadult egy hely az egyik vizsgáztatónál, én felálltam és odaültem elé. Felolvastam a tételt és azonnal el is kezdtem a mondanivalómat. Folyamatosan mondtam és amikor a végére értem annak, ami eszembe jutott, ránéztem és azt hittem, most baj van, mert más nem jut erről az eszembe. Ő visszakérdezett, hogy mit kívánnék még mondani, merthogy a választ teljes mértékben megadtam, erről nem lehet tovább beszélni. Ötös, ennyi.
Ekkor átültem a másik vizsgáztató elé, aki kérte, adjam oda a papíromat, amin felkészültem. Mondtam, odaadhatom, de semmi sincs rajta. Kikerekedett szemekkel rám nézett, amikor közöltem, hogy beszélgessünk. Ez volt az a szaktárgy, amiről azt hittem, soha a büdös életben nem fogom tudni megtanulni (jog, pénzügy, államigazgatás, eu-vállakozási ismeretek, stb.). Ő kérdezett, én válaszoltam. És mit tesz Isten? Eszembe jutott minden, amivel mindaddig gyötrődtem. Hibapont nélkül, ötöst kaptam.
Ezután visszamentem a felkészülési helyre, mert a még hátralévő vizsgahelyen egy kollegina igen nagyon izzadt. „Unalmamban” elkezdtem rajzolgatni, mert teljesen feleslegesnek éreztem, hogy az orvosi ismeretekből bármit is jegyzeteljek, hiszen ahhoz nemhogy egy papír kevés lett volna, de egy könyvet is tele lehetett volna írni. Amikor odaültem a professzor asszony elé és megmondtam a nevemet, ő azonnal azzal nyitott, hogy ne remegjek, nekem aztán semmi félnivalóm nincs, már korábbról megjegyzett magának. Belekérdezett a tételembe, de csak érintőlegesen, szinte szúrópróbaszerűen kiragadva egy-két lényegi részt, minden kérdéskörből. Amikor a végére értünk, olyasmit mondott nekem, ami számomra felért bármilyen Kossuth-díjjal. Biztosított afelől, hogy régen nem volt ilyen diákja és nagyon ajánlja nekem, hogy ezt a tehetséget és tudást ne hagyjam elkallódni. Akkora ötöst nincs is, amit érdemelnék.
Szédelegve, mint aki berúgott, igyekeztem kiérni a teremből és ott tört ki rajtam a zokogás.

Egyszóval vége és túl vagyok rajta. Az egész tanulmányi időm alatt nem volt rosszabb jegyem ötösnél és a legrosszabb százalékom is jobb volt, mint másoknak a legjobbja.
A végzettségemet igazoló papírt egy hét múlva, amikor a nagyméltóságú emberek aláírták és lepecsételték, magyar, angol és német nyelven is kitacepaózhatom a falamra.
Azt hiszem, most egy kicsit szorítja a glória a fejemet, de más baj nincs. Ez pedig, ha kérhetem, a legnagyobb bajom legyen. Boldog vagyok és még mindig nem hiszem el, hogy mindez velem történt meg.

Köszönettel tartozom mindenkinek, aki támogatott és hitt bennem, hiszen ez az eredmény óriási részben nekik köszönhető. Köszönöm elsősorban a gyermekemnek, páromnak, családomnak, köszönöm a tanáraimnak és köszönöm a barátaimnak, társaimnak.
És köszönöm – bármilyen hihetetlen – az ellenségeimnek is.

Nélkülük nem sikerült volna mindezt elérnem.


 

8 komment

Címkék: életméz emberkert volt egyszer egy hol nem volt

Chlorophytum comosum, a dzsungelhangulat

2008.09.04. 18:00 rokica

Az USA űrügynökségének (NASA) kutatói szobanövényeken tesztelték, hogy milyen hatással vannak az adott helyiség levegőjére. Megdöbbentő tapasztalatot szereztek: egy csokros inda mindössze 24 óra alatt 96%-kal csökkentette a szoba CO tartalmát, míg az NO2 szint 99%-kal lett kevesebb. Ezek szerint a szobanövények hatékonyság szempontjából versenyben vannak a drága elektromos légszűrő berendezésekkel is.
(Még néhány jó "légtisztító növény": szobaborostyán, szobapáfrány, pirosszélű dracéna, kúszó filodendron.)

Fényigény:   Jól megvilágított helyen érzi jól magát, közvetlen napsütés nélkül. Árnyékban is megél, de ilyenkor nem örülhetünk apró fehér virágainak.
Hőigény:   Átlagos meleg, télen se legyen kevesebb 7 Co-nál.
Vízigény:   Közepes vízigényű, télen ritkábban kell locsolni. Ha elfeledkezünk róla, az sem végzetes számára, megvastagodott gyökereivel felkészült az ínségesebb napokra is.
Páratartalom:   Időnként permetezzük a leveleket.
Betegségek:   Általában nincsenek.
Kártevők:   Általában nincsenek.
 

14 komment · 1 trackback

Címkék: csak úgy napiszösz

ennyi ...

2008.09.03. 06:27 rokica

Úgy érzem, átok ül rajtam (aki küldte, annak visszajár kamatostul, áfástul). Van, amit képtelen vagyok elsajátítani. Nagyon elfáradtam. Olyan, mintha kínait olvasnék visszafelé.
Már csak egy megoldást ismerek:
 

9 komment

Címkék: bakker

hiába, no ...

2008.08.30. 20:00 rokica

http://rokica.blog.hu/2008/07/11/juhheeee

Dettó. 80-ból 75.

Most jöhetnek a népes bizottság előtt megteendő nagyok. Hiába, a papra élt, a para él, a para élni fog ...

:-)))

9 komment

Címkék: csak úgy

Bogdán József: Lenni szárnytalan

2008.08.27. 07:00 rokica

Domonkos Istvánnak


én lenni pap misézni sok falu
imazsámolyt oltárt enni a szú
én lenni nőtlen nem férfiatlan
vágyni mennyország jó meleg katlan
mindig szót fogadni hierarchia
nem menni night club inni jó pia
tisztelni dogma dogma jó dolog
állami fogda a föld nem forog
én enni ostya ostyahulladék
vörösrongy rázni habzó szájú ég
nézni néhanap az őrgébicsek
repülnék isten mért nem érti meg
ikarusz szárnyak gyönge ragasztó
megbuggyant immár minden földi jó
szentlélek billeg tört szárnyú galamb
nézni jobbra balra akár a rab
siratni halott drága koporsó
kisbaba prüszköl ízleli a só
lenni keresztény kozmopolita
enni svédasztal kozmás a liba
és fogyni fogyni fogyni szüntelen
lehet-e élni bűnben bűntelen
 

2 komment

Címkék: vers bogdán józsef

ZH

2008.08.23. 07:12 rokica

Ez igen! Erre számítottam! Bámulnak maguk elé, mint borjú az új kapura. Még nem tértek magukhoz az első megdöbbenéstől. Ezt a példatípust direkt nem vettük a gyakorlaton. Valamit a ZH-ra is kell tartogatni! Úgy teszek, mintha rájuk sem figyelnék. Hadd kezdjenek mozgolódni! Kovács már lapozgatja a könyvet. Azt hiszi, nem látom. Simán elkérhetném. De minek? Úgyis rossz képletet másolt ki. Úgyis elégtelent kap, és nem is voltam szigorú. Még puskázhatott is. Ah! Barabás rátalált a jó képletre. Legalábbis azt hiszi. De téved. A jó képlet nincs is benne a könyvben. Helyesebben benne van, csak hibásan. Nem véletlenül választottam ezt a példát. Itt ma mindenki egyest ír. Azért ülök én itt. Majd legközelebb rendesen felkészülnek. Akkor kapnak egy primitív példát, amit még egy általános iskolás is meg tud oldani. Éppen ez fogja megzavarni őket. Nem hiszik el, hogy egy osztás, meg egy szorzás az egész. Egy olyan képlet, amit még a kettesszintű általános iskolások is tudnak. Elbonyolítják majd az egészet. Aki pedig megcsinálja, azét meg majd azért nem fogadom el, mert nem általános iskolás módszerekkel kell dolgozni. Legalábbis a hallgatóknak nem. Megadtam azt a mennyiséget is, ami tévesen benne van a könyvben. Így nem gyanítanak semmit. Amúgy is több adatot írtam föl azok kedvéért, akik megszokták, hogy az összes adatot, amit megkapnak, föl kell használni. Addig osztanak, szoroznak, amíg ki nem jön a kérdéses mennyiség. Ez ma legalább öt elégtelent fog szülni. Helyes! Barabás kirakta a dolgozatát a pad szélére, a háta mögött ülő már másolja is. Szepesi meg leírta egy kis fecnire a példát és odaadta az előtte ülőnek. Nagyszerű! A várt sebességgel terjed az egyes. Horváth túl akar járni az eszemen. Jól felkészült a ZH-ra., a képletet is tudja. Már legalább öt perce készen van, és büszkén feszít. Na, nem sokáig. Számítottam rá, hogy nem lehet semmivel sem megzavarni. Ezért még tegnap délután felírtam a padjára a helyes összefüggést. Most szépen odaballagok hozzá és véletlenül észreveszem. Na, ez megvolt. Még neki állt feljebb. Nagyon elkanászodtak a mai fiatalok. Régen sokkal jobb volt. Nem kellett ennyit manőverezni. Csak a teljesen kész, hibátlan dolgozatokat fogadtam el, amelyek végeredménye is jó volt. Persze olyan adatokat adtam meg, s oly képletekkel kellett számolni, hogy logarléccel az atyaúristen sem tudta volna befejezni időben. De ezek a rohadt számológépek megnehezítették a dolgomat. Ám kifogni nem tudnak rajtam. Úgy látom, mindenki befejezte, beszedem. Így kell ZH-t íratni! Nem kell órákig veszkődni. Az egészet kijavítom egy perc alatt…

 

(ismeretlen szerző)

8 komment

Címkék: humor olvastam valahol

Na, ma gyönyörű napom volt

2008.08.21. 21:05 rokica

Haladéktalanul fel kellett volna hívnom az egyik ügyfelet, aki annál a banknál dolgozik, amelyiknek egy nagyfejű, zöld plüssemberke a reklámfigurája.

Hívom a megadott telefonszámot, be is jelentkezett egy kellemes hangú úr. Mondom, Daru Dórát keresem (a neveket a személyiségi jogok védelmében megváltoztattam). Erre azt a választ kaptam, hogy kapcsolja az ügyfélszolgálatot, majd ott elirányítanak. Jó, legyen. A jelzett helyen ismét felvették a telefont és közölték, nem adhatnak ki közvetlen elérhetőséget, adjam meg a nevemet és az én számomat, vissza fognak hívni.

Mit sem sejtve várok. Egyszer csak cseng a telefonom és bemutatkozik a hölgy:
- Sárkeresztúri Dóra vagyok, kerestek erről a számról.
- ??? Erről a számról? Ne haragudjon, nem emlékszem. Milyen cégtől telefonál a hölgy? – tudakozódom én.
- A zöld plüssfigurás banktól.
- Ó, akkor tényleg innen történt a hívás, de nem önt kerestem, hanem Daru Dórát.
- Én őt nem ismerem. Hitel ügyben?
- Nem, sajtóban való megjelenésről lenne szó.
- Akkor nem tudok segíteni, hívja az ügyfélszolgálatot. Megadott egy számot és letette a telefont.

Most hogyan tovább? Ja, ügyfélszolgálat. Hívom az újonnan kapott számot. „Ehhez a telefonszámhoz nincsen rendelve előfizető” – hangzik a készülékben a géphang. Még kétszer próbálom, a helyzet ugyanaz. Nincs más hátra, gép kinyit, weboldal betölt, telefonszám-kutatás beindul. Sehol semmi. Marad a tudakozó. A 198-on egy barátságos női hang azonnal diktál egy számot. Írom, majd hívom. Belesípol egy faxhang a fülembe. Még kétszer ugyanaz.

Okay, közelítsünk máshonnan. Gép kinyit, weboldal ismét betölt. Hívom az egyik fiókot, talán majd ott megadják az ügyfélszolgálatuk elérhetőségét.
- Adom az illetékes számát – válaszolja a hölgy – és megadja azt a számot, amit eredetileg is hívtam.
Újra megteszem. Illetékes telefont felvesz, ismét meghallgatja, hogy kit keresek, majd közli:
- Legyen kedves megadni a nevét és a pontos születési dátumát.
- Miiiii???? Komolyan mondja, hogy ez kell ahhoz, hogy Daru Dórával beszélni tudjak???
- Nem, ez ahhoz kell, hogy utána tudjunk nézni a hitelének ... akkor kapcsolom a titkárságot, válaszolja a telefonos.

A titkárságon felveszik a telefont. Mondom, mit szeretnék, de akkor már folytak a könnyeim és miközben elmeséltem az éppen akkori partnernek, hogy reggel óta próbálom elérni az ügyfelet, kitört belőlem a csillapíthatatlan, visszafojthatatlan röhögés. Sűrű bocsánatkérések közepette – merthogy Isten bizony, ez nem neki szól, pusztán kínomban – magyarázom, hogy Daru Dórával szeretnék mániákusan beszélni, nem másik akármilyen Dórával, mert itt nem a dóraság a lényeg és nem hitel ügyben és ha kell, akár a méreteimet is megadom.
- Milyen osztályon dolgozik ez a hölgy? – hangzik a kérdés. Hitel?
- Nem, nem hitel, hanem marketing, vagy sajtó – válaszolom én akkor már kevésbé röhögve.
- Akkor az ügyfélszolgálatot kellene hívnia – mondja erre, de meghallván felhördülésemet, miszerint onnan kapcsoltak hozzá, velük beszéltem ma vagy ötször és arra már végképp nem vagyok ismét hajlandó, nyugtatólag közölte:
- Rendben, akkor legyen kedves megadni a pontos nevét és elérhetőségét, vissza fogjuk hívni…
Ekkor már délután öt óra volt. Azóta is várom a hívást.

Hazafelé a buszon leültem és úgy tartottam a táskámat, hogyha Daru Dóra mégis hívna, elő tudjam venni a noteszomat, felírni a számát. Mindhiába.
Épp azon morfondíroztam magamban, hogy vagyok-e annyira kemény csajszi, hogy holnap reggel elölről kezdjem az egész cirkuszt, amikor arra eszméltem, mindjárt le kell szállnom.
Odaléptem a busz ajtajához, amikor észrevettem, hogy egy törékeny kis vietnami lány mosolyogva közelít felém és megszólít:
- Bocsánat, mennyi a vége?
- Milyen vége? – kérdezem én, de akkor már szédülök.
- Ahol le kell szállnom – válaszolja ő – a busz vége.

Itt már komoly pszichés gondjaim  adódtak. Körülnéztem és arra gondoltam, ez csak valami átverés lehet, mindjárt megjelenik Sándor György egy Burda szabásmintát térkép gyanánt forgatva a kezében és közli: „kérem, én el vagyok tévedve”. De nem. A lány csak néz és várja a válaszomat.
- Nem tudom! Nem tudom, mennyi a vége! Én itt szállok le és még sok van a végéig, de ha odaér, hát akkor ott lesz!
A kislány erre ugyanúgy mosolyogva, ahogy odajött, megköszöni és visszaáll az eredeti helyére.

Most gondban vagyok. Itt valaki hülye és már abban sem vagyok biztos, hogy ez a valaki nem én vagyok.

… Hát, kérem, én szóltam!

 

 

12 komment

Címkék: bakker cetelem bank

augusztus 17.

2008.08.17. 10:26 rokica

Mindjárt itt van augusztus 20.

Besenyei Péter természetesen ismét fölöttünk gyakorol. Az én fejem pedig robban szétfele...

19 komment

Címkék: bakker

Dezső

2008.08.13. 12:00 rokica

Amikor megtudta, hogy költözködünk, csendben azt susogta: Bakker, mindjárt kinyúlok! – és szinte azon nyomban el is kezdte. Azt hittem, nem fogja túlélni a herce-hurcát, amivel egy ilyen megmozdulás jár. Óvatosan, a kezemben hoztam át az új helyünkre. Itt aztán jócskán megitattam és kapott egy új díszcserepet is, amiben szépeleghet kedvére.
Schlumbergera Dezső szívós típus. Amikor a céghez kerültem, akkor barátkoztunk össze. Azelőtt az égvilágon senki nem figyelt rá, volt, hogy csak félévente egyszer kapott vizet. Alig viselt magán leveleket és csak egy ütött-kopott bádogvödör volt az otthona. Magam mellé tettem a polcra. Onnantól kezdve álló nap azt leste, mit csinálok. Nem igazán érdeklődött, de fikarcnyi rosszindulat sem volt benne. Elvolt a napon, mint a befőtt és beletörődött abba, hogy a kaktuszoknak már csak ez a sorsuk.
Amióta az új helyen vagyunk, Dezső mérgeszöld színt öltött magára és majd kicsattannak harsogó levelei az egészségtől és a büszkeségtől. Ő lett a szoba dísze, a kétlábúakon kívüli egyetlen élőlény. A többiekből sok van, belőle pedig csak egyetlen egy – és ez az állapot láthatólag nagyon kedvére való. Talán még azt is megérem majd, hogy karácsony közeledtével kapok tőle virágot, szép pirosakat a levélvégeken. Elvégre szeretjük egymást és ezt illik ki is mutatni.
 

5 komment

Címkék: csak úgy muffságok volt egyszer egy hol nem volt

süti beállítások módosítása